1989.oktober.19.
A templomban fekete ruhás emberek sorakoztak. Rokonok,emberek,barátok....most mind feketében voltak,és sírtak. A templom közepén egy hatalmas koporsó állt.
"Andreas Horan nyugodjon békében! 1989. Oktober 3."
A csendes templomot magassarkú kopogása töri. Mindenki arra kapja a fejét. Egy szőke lány lépett be. Lábán fekete magassarkú,hosszú,feszes combjai nincsenek takarva,mert rövid fekete nadrág van rajta. Fehér inge lazán van betürve a nadrágba,rajta női zakó. Kezében hatalmas piros táska van,szőke haja hátul konytba van tűzve. 
Arcán semmi érzelem nem látszik. Csöndben sétál oda a koporsóhoz. Mindenki őt nézi. Halkan össze súgnak talán mögötte,de őt nem érdekli. Szeme elhomájosul. Ahogyan remegő kézzel megérinti a hideg kezet. A kezet ami neki adta az ételt,ami miatta dolgozott hogy ő tudjon enni,tanulni....a kezet mely egykor letörölte a könnyeit,mely egykor hátra simította haját. Szeméből kicsordul egy könnycsepp. Végig folyik baba arcán,majd leesik a halott kézre. A lány lassan elengedi a kezet. Remegő kézzel távozik a templomból....
-Nyugodjon békében! - áldja meg a pap utoljára a halottat. Mindenki szipogni kezd,csak egy szőke lány áll,merev testtel egyenes háttal. A tömeg lassan oszlani kezd,de a lány még mindig csak áll. Már az utúlsók is elmentek,mikor egy szőke kis fiú fut vissza. Megtorpan a lány előtt. Feszengve nézi a játék repülőt ami a lány lábánál. A lány rápillant,majd a repülőre. Lassan felveszi majd a fiúhoz lép,és leguggol elé. A fiú lehetett 12 éves. Most száját harapdálva néz hol a lányra hol a repülőre.
-Szia! Mi a neved? - kérdezi a lány
-N-Niall H-Horan.... - makogja a kisfiú,és félősen kezet nyújt. A lány fejében ezernyi gondolat cikázik.
" Horan....Horan....szegény! Még csak 12 éves,és az apja meghalt..." - A lány gyomra össze szorul e szó hallatára - " Igen,az ő apjuk,a közös apjuk....hiába próbálták titkolni a lány tudta hogy van egy testvére,és csak az apjuk közös...."
-Szia Niall! Én Beth vagyok....Elisabeth Horan.... - ráz kezet a kisfiúval - Tudod ki volt ő? - mutat finoman a sírkőre. A kisfiú vidáman bólint.
-Igen,ő az apukám,anya azt mondta elment az angyalokhoz dolgozni,és majd jövünk meglátogatni,és majd együtt repülözűnk mint eddig a kertben! - lelkesen csillog a kis srác szeme. Beth megrökönyödve nézi a kisfiút. Ő még nem tudja...
-Kisfiam gyere! - szólt valahonnan a távolból egy hang.
-Mindjárt megyek! - szól vissza a kisfiú.
-Találkozunk még? - fordul a lány felé.
-Igen,egyszer.... - mondja és leveszi a nyakláncát. Nem volt nagy sem feltűnő, csak egy alig 2 mm-eres kis szív volt,rajta gyöngy betűkel a lány neve : Beth
-Tessék! - nyújtja a kisfiú felé.
-Megkapom? De miért? - ámuldozik a kisfiú,és markába zárva a nyakláncot.
-Mert az akarom,hogy ha szomorú vagy,csak vedd ezt elő és emlékez milyen jó is az életed! És hogy gondolj rám....és az jusson eszedbe hogy volt egy lány,akit bűntelenek ismertél....kérlek,csak emlékez rám úgy mint egy bűntelen emberre! Kérlek,csak te emlékez így rám! - mondja a lány és egy puszit nyom a kisfiú arcára. - Emlékez rám bűntelenül! - suttogja,majd feláll. Niall csak bámulja a nyakláncot,majd hirtelen felkapja a fejét,de a lány már sehol. Így van akkor,és ott már nem volt Elisabeth Horan,akkor született meg Nina Edwards....
2003. Szeptember 5.
Nina sietős léptekkel megy...megy? Inkább rohan le. Kint kicsapja a belvárosi lakás bejárati ajtaját,és sietősen ül fel a robogójára. Néhány perc múlva a motor hangosan bőg fel,és Ninának már csak az árnyéka van ott...
Fél tíz felé a város elhagyott környékén robog. Minden romokban hever,a falakon greffitik sokasága,a házakban hajléktalanok tolonganak. Isten sem érti mit keres itt egy olyan lány mint Nina. Aki drága táskákhoz,sznob bunkokhoz,és drága egyetemekhez szokott. Végül leparkol egy elhagyatott ház előtt és bemegy. szemében újra megjelenik a régi otthona képe. Bizony tíz éve ezek a romok hatalmas paloták voltak,amikben a drágábnál drágább bútorok sorakoztak. Ez volt Nina háza. Emlékszik amikor kiskorában vidáman haladt végig az előszóbán,boldogan ugarva az anyja nyakába. Óvatosan megy,lába alatt meg-meg nyikorog a padló. Finoman végig simít a falakon. 
-Eljöttél! - mondja egy hang a háta mögül. Nina össze rezzen,majd megfordul.
-Igen,mit akarsz? - kérdezi,pontosan tudja hogy néz ki apja volt titkára,aki most apja cégét vezeti,mert Nina nem akar igazgató lenni,de ez nem is neki való.
-Figyelj,Nina,tudom hogy nem mennek neked most jól a dolgok,és....
-Nem kérek a szánakozásodból!
-Tudom,és azt is hogy úgyse fogadnál el tőlem pénzt,de apádnak volt három ékkőve,ezek a világon a legértékesebbek! Itt van ez a gyűrű,csak ebbe jók a gyűrűk! Tessék! Ezen a papíron fel van írva hol találod a köveket,és itt van a gyűrű... - rakja le az említett tárgyakat Henry. Nina végig méri őt,majd közelebb megy és megfogja a gyűrűt.
-De hisz ez teljesen értéktelen! - forgattja.
-Ez igen,de a kővek nem! - mondja Henry. Nina újára húzza,és a papírokat a zsebébe mélyeszti.
-Köszönöm,mindent.... - suttogja Nina és hirtelen megöleli Henryt. Henry mosolyogva öleli vissza. Kezével végig simítja a lány haját.
-Szívesen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése