Nagyon-nagyon-nagyon sajnálom hogy ilyen későn hoztam a részt,de jó pár részt megírtam előre és ez az oka. Komizni még mindig kevesen komiznak,de nap mint nap látom hogy naponta feljönnek az oldalra! :D Na,nem is szaporítom a szót,itt az új rész! És még egyszer SAJNÁLOM!! xx Blogerina23
Ui.: Szavazatok oldalt!! :)Csend. Ez az egyedüli ami Ninát körül vette. Egyedül volt,pedig azt hitte most végre valaki,végre vannak barátai. Barátok...ha azok léteznének...Nina mindig egyedül volt,senkije se volt,de nem is akart senkit,megvolt ő egyedül,azt az elvet tartotta fontosnak hogy "ha nem drogoztál még akkor nem is tudod milyen élvezetet tud adni" így volt Nina az emberekkel, ha nem tudja milyen bízni,milyen örülni,akkor ezek nem is tudnak fájdalmat okozni neki,de Nina így is szenvedett....
De hogy is kerültünk ide? Egyátalán hol van az "ide"? Nézzünk vissza...
Nina faarccal ült a rendőr kocsiban,tekintetét a mellete elsuhanó fákra vezette. Nem értett semmit. Megerőszakolás? De ő semmi ilyent nem tett! Akkor miért? Sok gondolat kavargott a fejében de mindegyikből kitűnt a "mért?"
* * * *
-Jó napot! A nevem Smith rendőrőrnagy! Tudja miért van bent? - lépett be a terembe egy köpcös kis ember. Pont mint a filmekben,már csak a fánk hiányzik.
-Nem,de gondolom mindjárt elmondja! - fonja össze kezét melle előtt Nina.
-Igen, tegnap egy fiatal lányt súlyosan megvertek,szemtanúk igazolják hogy maga járt abban a klubban amelyikben az eset történt,a Club Havannában. - olvassa fel a rendőr, Nina aprót bólint és agyában ezzerel kattognak a kerekek.
-Szemtanuk igazolják,hogy maga verte meg a lányt... - mondta a rendőr, Nina meghátra zúgott a székel együtt,amíg eddig hintázott.
-Mi van? - kelt fel a földről.
-Tehát azt álítja nem ön volt? - tette fel a kérdést Smith. Nina azt hitte most meggy fejjel a falnak. Persze hogy nem ő volt!
-Nem,nem én voltam!
-Akkor kérem fáradjon velem! - vezette a lány a rendőr. Nina tudta nem mehet most haza,ahhoz túl sokszor volt dolga a zsarukkal hogy tudja még mennyi vizsgálat vár rá.
A rendőr bevezette egy kihallgató terembe,vagyis annak az elkerített részébe,vagyis annak az üvegnek a másik oldalára. A teremben Nina legnagyobb meglepetésére olyan ember ült akire életében nem gondolt volna...
Kihallgató teremben,a rendőr szemszöge
-Tehát akkor maga azt állítja látta hogy Nina Edwards neki ront a lánynak? - tettem fel a kérdést.
-Igen...
-És le tudná írni pontosan mi történt? - vettem elő a jegyzett füzetemet.
-Igen, szóval ott voltunk a klubban és mindenki nagyon jól szorakozot,majd néhányan elmentek táncolni köztük Nina is,és tánc közben fellökte a lány,akit megvert,és Nina agya elborult,először csak kiabált,majd...majd neki esett a lánynak...mi...mi próbáltuk megállítani,de ő csak...csak ütötte...
-Rendben van,köszönöm! - mondtam majd kiléptem a teremből...
Várakozó terem,Nina szemszöge
Hogy tehette ezt? Hiszen megbíztam benne! Elsem hiszem mekkora barom vagyok! - gondolkodásomból az ajtó csapodássa zökkentett ki. Oda kaptam a fejem,és a fiúkat láttam meg,ők rögtön oda rohantak hozzám és megöleltek.
-Ö...srácok...elég...hagyatok! - rántottam ki magam az ölelésükből.
-Jól vagy? - Harry
-Persze miért ne lennék? - én
-Kérdezhetünk valamit? - Liam
-Persze..
-Úgye nem verted meg a lányt? - Niall
-Komoly? Még ti is? Igazán kedves hogy ilyet gondoltok rólam! Persze,hogy nem bántottam! - csattan fel Nina.
-Tessék,itt vannak a papírjai,köszönöm elmehet! - jön oda egy rendőr. Nina puffogva lefirkantja nevét a papírra majd sértetten kirohan az épületből. Tommo nem habozik nyomban utána ered,de már csak Nina távolódo alakját látja. Hiába kiabál a lány nem áll meg ez a nap még neki is sok(k) volt...
Louis szemszöge (kivételesen mert nem sok ilyen lesz benne)
-NINA! - kiáltom,de nem áll meg. A franca a makacsságával. Nem azt mondom hogy teljensen ismerem,de annyira már igen,hogy most képes lenne nagy hülyeséget csinálni. Agyamba erre a szóra ezernyi kép jelent meg. Egy szőke hajú lány az úton fekszik.Elgázolták. Vagy kiugrott az ablakból. Esetleg egy kocsi elé ugrott. Mindegyik szörnyű és mégis olyan élethű.
-Lo-lo-i-is! - lihegett valaki mögötte. Louis még mindig csak állt,és gondolkozott.
-Igen? - néz a mellete lihegő Liamre.
-Nina merre ment? Nem tudtunk jönni,minket is kikérdeztek! - megyarázta Harry.
-Ember,a barátnőd most ment elvalahova,téged kicsit sem érdekel? Vagy bocs,nem értél rá,mert kihallgattak? - támadt neki Louis.
-És mi a szarnak érdekel téged Nina? Úgy tudtam te voltál nagyon ellene a dolognak hogy Nina itt táncoljon,vagy hogy is mondtad? Még egy lázadó,nagyszerű! Pff... - forgatta szemeit Harry. Nem értette Louist.
-Áá...hagyjuk! - legyint Louis és Nina után ered.
Nem tudja merre nem tudja hova csak megy. Agyában egyre csak a rosszabnál-rosszabb gondolatok vannak,amíg meg nem látja Ninát. Az út szélén ült. Erre nem járt autó. Louis megtorpan. Még sose látta Ninát sírni. Most a lány kezeit lábei előtt össze fűzi,és fejét rá hajtja. Így ül a földön,csak válla rázkodik,és néha-néha hallani a szipogását. Tommo bátorságát össze szedve ül le a lány mellé.
-Nina... - suttogja. Erre Nina riadtan kapja fel a fejét.
-Én nem...nem sírtam csak...- szipogott,de Tommo kezével,maga felé fordította az arcát.
-A sírást nem kell szégyelni,főleg nem neked... - mosolyodik el Tommo. Nina Tommora kapja a fejét. Mekkora hiba!
(Zene:https://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&NR=1&v=cu7QvOQKcKk )
A két szem elveszik egymásban. Kék a zöldben,zöld a kékben mindegy. A külvilág megszünt létezni nekik. Tommo tekintette letévedt Nina szájára és vissza. Lassan közelített. Félt. Igen,félt hogy vissza utasítja őt Nina. Tévedett. Ninát már nem érdekelte semmi. Mindig voltak szabájai,de most tényleg az akart lenni,ami mindig is akart,egy lány aki szabadon dönt,aki éli a saját életét,elege volt a szabályokból,élni akart,úgy igazából. Finoman Louis ajkaihoz érinti sajátját,egy a két test egyszerre mozog,feszül meg,ők már ketten vannak és ezt senki se akadályozhatja meg.
Tommo könnyed mozdulattal felkapta Ninát,ajkától egy percre sem elválva,és megindult az erdő felé. Még a nagy apjának volt,itt egy kis vadász háza. Furcsa,az elmúlt napokban sok búvohelyet vagy kis titkoz helyet mutattak egymásnak. Mint az óvodában. Kis hely a szekrény mögött ahonnan fellehet mászni a sütis dobozig, nagy bokrok,ahol mesék ezreit lehet eljátszani. Nem kellet sokat menniük, Tommo berúgta az ajtót,és Ninát az ágyra rakta,majd finoman felé mászott.
-Biztos hogy akarod? - suttogta két csók között.
-Igen...rájöttem valamire! - kerekedett Tommo felé - Arra hogy szeretlek,és kár lenne tagadnom... - motyogja zavartan. Louis szíve nagyot dobban.-Én is rájöttem valamire - fordít a helyzeten Tommo,és Nina nyakát kezdi csókolgatni - Arra hogy nem érdekel a múltad,a viselkedésed mert amikor veled vagyok nekem megszűnik a világ. - néz mélyen Nina szemébe. A lány szemébe könny szökik.
-Mi a baj? - kérdi ijedten Tommo.
-Semmi,csak most először érzem azt hogy tényleg számítok valakinek...- mondja és megcsókolja Louist.
A végére csak annyit hogy: küzdelem,szenvedés,igazság,szerelem
ezzel azt hiszem mindent elmondtam...

.jpg)



